A skót függetlenség támogatottsága 54 százalékra nőtt az elmúlt három hónap alatt, ami a választási győzelemre pályázó kormánypárt malmára hajthatja a vizet.
Magasan megugrott a skót függetlenség támogatottsága – írja a The Sunday Times egy közvélemény-kutatásra hivatkozva. A Panelbase nevű kutatócsoport felmérése szerint ma a skótok 54 százaléka voksolna arra, hogy Skócia a továbbiakban ne képezze az Egyesült Királyság részét.
Az attitűdbeli változás különösen a 2014-es népszavazás eredménye tükrében szembetűnő: ekkor a választók 55 százaléka voksolt az Egyesült Királyságban való maradás mellett, ma azonban ezzel gyökeresen ellentétes trend tapasztalható, ami különösen az elmúlt hónapok eseményeinek köszönhető.
Elemzők szerint a skót függetlenséget kívánók tábora egyrészt korábbi Brexit-szavazókkal egészülhetett ki, másrészt pedig nem kis részben köszönhető annak, hogy a választók úgy ítélik, hogy az országot kormányzó Nicola Sturgeon sikerrel vette az akadályokat a járvány megfékezésekor.
A megkérdezettek szerint ugyanis Sturgeon sikeresebb volt a járványügyi védekezés megszervezésében mint brit kollégája, Boris Johnson. Ezt pedig még annak tudatában is fenntartják, hogy noha Skócia esélyei a járványt övező válságból való kilábalás során sem az Egyesült Királysággal, sem pedig Angliával összevetve nem jelentősen jobbak; mégis,
a skót kormányzati kommunikáció mindvégig azt igyekezett nyomatékosítani, hogy Sturgeon Boris Johnsonnál igenis komolyabban veszi a járványveszélyt
– s ezzel együtt Skócia érdekeit –, határozottan visszautasítva minden olyan vádat, amely a járványügyi védekezés hátterében tisztán politikai taktikázást sejtett.
Akárhogy is, a Skót Nemzeti Párt (SNP) az eseményekből mindenképp profitált: Sturgeon közösségének támogatottsága 4 százalékkal rekordszintre, 55 százalékra nőtt.
Az elemzések tehát azt mutatják, hogy a kormányzati kommunikáció célba ért: a skótok többségét minden bizonnyal arról sikerült meggyőzni, hogy Edinburgh sikeresebben képes érvényesíteni a skót érdekeket, mint London.
Arról, hogy a jelenlegi optimizmus meddig tart, már megoszlanak a vélemények: az egységpárti politikusok például úgy vélik, hogy a függetlenség „diadala” átmeneti, s kizárólag a koronavírusnak köszönhető - a politikusok tehát azzal számolnak, hogy a válság megszűnését követően a függetlenség támogatottsága minden bizonnyal csökken.
Ennek némileg ellentmondanak azok a hangok, amelyek egyértelműen azt jósolják, hogy az SNP győzelme a jelen állás szerint 2021. május 6-án esedékes tartományi választásokon borítékolható. Hogy az esetleges győzelemmel a nacionalista párt mit kezd, a tekintetben az elemzők is megosztottak. A Brexit ugyanis könnyen lehet, hogy általánosan hátrányosan érinti majd a szigetország gazdaságát, az érdekek tehát Skóciát – legalábbis középtávon – az Egyesült Királysághoz kötik (vélhetően erre játszik majd Johnson kormánya is, amely alapvetően ellenzi a skót függetlenedést).
A skót függetlenségért küzdők ugyanakkor ideológiai muníciót is találhatnak abban, hogy az Egyesült Királyság elhagyta az Uniót:
a függetlenségpártiak a Brexitre akár precedensként is tekinthetnek, mondván, hogyha a britek szuverenitási megfontolásból az EU-ból való kilépés mellett dönthettek, akkor alappal várhatja adott esetben Skócia ugyanennek tudomásul vételét az Egyesült Királyságtól is.
Akárhogy is, a skót függetlenség – ha egyáltalán lesz ilyen – bonyolult politikai játszma eredménye lesz.
Ahhoz ugyanis, hogy Skóciában kiírják a népszavazást erről, London támogatása is szükséges.
Figyelembe véve, hogy Boris Johnson politikai tábora ezt a lehetőséget karakteresen elutasítja, a függetlenség kérdése legkorábban is azt követően – és azzal a feltétellel – kerülhet napirendre, hogy az SNP valóban nagy arányú győzelmet arat 2021-ben (a párt felvállalt politikai célja ugyanis gyakorlatilag maga a függetlenség – de legalábbis az arról való második népszavazás kiíratása).
Dobozi Gergely
***
A cikk a Pallas Athéné Domeus Educationis Alapítvány támogatásával valósult meg.
Megegyeztek Franciaországgal: az „egy be, egy ki” megállapodás értelmében bizonyos érkezőket visszaküldenek Franciaországba, cserébe az Egyesült Királyság ugyanannyi menedékkérőt fogadna be, biztonsági ellenőrzéseket követően.
Az Egyesült Királyság a hidegháború óta először épít ismét légi nukleáris csapásmérő erőt.
A védelmi miniszter elmagyarázta, hogy miért nem adják át a feleslegessé vált harci járműveket.
Hiába tiltja az Egyesült Királyság az orosz LNG közvetlen importját, a Downing Streetet és a brit közintézményeket egy olyan cég látja el gázzal, amely mélyen benne van az orosz gázüzletben.
Mégis megtörtént az amerikai támadás.
Nem teljesen ismeretlen számára Budapest.
Totális kudarcba fulladt a Tisza Párt kongresszusa.
A szövetség tagállamai 2035-ig GDP-jük 5 százalékát fordítanák védelmi célokra, ezzel minden korábbi kötelezettségvállalást felülmúlva. A bejelentés politikai üzenete egyértelmű. De vajon a számháború mögött valódi kapacitásbővítés húzódik, vagy ez pusztán egy szimbolikus gesztus a szövetség kohéziójának demonstrálására?
